Olyan fejlesztő eljárásról van szó, amely a mozgásos cselekvésen és a taktilis és vesztibuláris ingerlésen keresztül fejleszti az egész személyiséget, és kiküszöböli a későbbi tanulási problémákat, illetve csökkenti azokat. Erre az eljárásra épül a részképesség-fejlesztés, logopédiai fejlesztés, a tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) terápiája.
A kisgyermekek fejlődése sokáig a mozgással szoros összefüggésben, magában a mozgásban, vagy a mozgás által jön létre. A mozgásos és az értelmi fejlődéshez egyaránt a vesztibuláris (egyensúly) rendszer érésére van szükség. A szenzoros integrációs terápia speciális terápia, amelyben mozgásos feladatok által serkentjük az értelmi és a szociális (társas) funkciók fejlődését - olyan eszköz, amely ezt a természetes igényt kihasználva segíti az elmaradt vagy lassabban fejlődő képességek kibontakozását. Külön specifikuma, hogy a szülőket is bevonja, velük együttműködve fejleszti a gyermeket.
A gyermekekkel foglalkozó szakemberek, és a szülők egyre gyakrabban találják szembe magukat különböző tünetekkel:
E sokféle különböző tünet nagyon gyakran egy okból, az idegrendszer éretlenségéből eredeztethető. Az éretlenség oka mindig a terhesség alatti, születés közbeni (pl. oxigénhiány), illetve a korai gyermekkorban, a gyermeket ért kedvezőtlen hatások miatt alakult ki.
A gyermeket körülvevő környezet elősegítheti, vagy fékezheti a veleszületett tulajdonságok kifejlődését. Az érzékszervek informálják az agyat a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer segítségével a test fizikai helyzetéről, állapotáról. Amikor az érzékelés jól működik, akkor az ingereket az agy fel tudja használni arra, hogy észleléseket, viselkedést vagy tanulást produkáljon.
A szenzoros integráció feladata a helyes agyműködés összerendezése. Ennek fejlődése már az anyaméhben kezdődik, amikor a magzat érzékeli az anya mozgásait (ezért küzdenek problémákkal azok a kicsik, akik édesanyjának feküdni kellett a terhesség alatt). Ennek segítségével készül fel a szülésre, fordul be a szülőcsatornába, majd az első év alatt így kezd el forogni, kúszni, mászni, felülni, felállni és járni.
A szenzomotoros terápiák:
·regressziós szemléletűek, vagyis újra struktúrálják az idegrendszer kéreg alatti területeit,
·hiányt pótolnak és felzárkóztatnak,
·a fejlesztést a taktilis, vesztibuláris, proprioceptív, akusztikus és vizuális (egyensúlyozó, tapintó, halló, látó) ingerek alkalmazásával éri el,
·a komplett felmérő módszer feltérképezi a gyermek problémáit, és az adott problémára kapja a tréninget,
·az egyéni és kiscsoportos fejlesztési formák elősegítik, hogy a lehető legjobb hatékonysággal zárkóztassunk fel,
·a sok játékos eszköz, a meleg, határozott pedagógiai attitűd a gyermekben azt az érzetet kelti, hogy csak játszik, pedig valójában komolyan dolgozik,
A szenzomotoros fejlesztés során különböző mozgásfejlesztő eszközökkel (hinta, billenő lap, trambulin, óriáslabda, stb...) a gyermek képességeinek optimális kibontakoztatása a cél. Az előre meghatározott feladatok többszöri megismétlése elősegíti az idegrendszer érését, ami viszont magával hozza a monotóniatűrés, az önfegyelem, a kitartás és a mozgáskoordináció fejlődését. Elindítja a megrekedt mozgásfejlődést, olyan gyermeknél, aki nem akar mászni vagy elindulni. Segíti a megkésett beszédfejlődés beindulását.
Előre meghatározott sorrendben és mennyiségben a terapeuta állapítja meg a szükséges feladatokat, mindig a gyermek állapotához igazítva.
A tornában használt gyakorlatokkal egy olyan érzékelési csatornát ingerlünk, amely a mozgásfejlődésben már a magzati kortól meghatározó. Ez az ún. vesztibuláris érzékelés, amely az egyensúly és a testhelyzetek érzékeléséért felelős. Ez az érzékelési csatornánk tehát már nagyon korai időszaktól kezdve működik, és működése során nagyon sok agyi területtel áll kapcsolatban. Ez a kiterjedt kapcsolatrendszer a gyermekkor évei alatt is megmarad, ezért e rendszer ingerlésével közvetlenül vagy közvetve szinte a teljes idegrendszerre hatást tudunk gyakorolni. Kiterjedt agyi kapcsolatai révén a vesztibuláris rendszer "tornáztatásával" tudunk hatni a gyerekek figyelmére, emlékezetükre, beszédük fejlődésére, kommunikációjukra. Segítjük a szabályozási funkciók fejlődését, az alvás-ébrenlét szabályozását, a külvilágból érkező információk felfogását és feldolgozását, a szem-kéz koordinációt, a célzó mozgások alakulását.
Mivel ez az egyensúlyozó szervünk is, ezért természetesen javul az egyensúlyérzék, a mozgástervezés (tehát, hogy hogyan célszerű egy mozgássort kivitelezni, például: hogy megfogjon egy tárgyat vagy leüljön egy kisszékre, felmásszon a mászókára), ügyesedik a mozgás, javul a térbeli tájékozódás. Nem utolsó sorban pedig a gyakorlatok rendszeres végzésével alakul feladattudatuk, együttműködésük, viselkedésük, alkalmazkodási képességük. Természetesen az elvárható változások a kisgyermek életkorától is függenek.
Az egyéni tornát követően vagy a nagyobb gyerekek esetén csoportos formában történik a szenzomotoros torna. Ez tornatermi körülmények között, változatos eszközökkel zajlik. Gyakorisága, időtartama illetve a csoportok nagysága függ a gyerekek életkorától és problémáitól egyaránt.
Egyéni fejlesztésben, vagy kiscsoportban 3-4 kisgyermek tornázik együtt. A csoportban a szenzoros fejlesztés mellett nagy hangsúlyt kap a gyerekek viselkedésszervezésének fejlesztése: fontos, hogy elfogadják a terapeuta utasításait, értsék és betartsák a szabályokat, kontrollálni tudják saját viselkedésüket, képesek legyenek önszabályozásra. A társakra való odafigyelés illetve a páros és csoportos feladatok végzése segíti a gyerekek társas készségeinek fejlődését is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
