A gyermekpszichodráma feltáró és gyógyító dinamikus pszichoterápiás módszer.
A csoportos gyermek-pszichodrámát, mint pszichoterápiás eljárást a 60--70-es évektől alkalmazzák Amerikában és Európa különböző országaiban. A klasszikus, morenoi pszichodráma a gyermekterápiában különböző változásokon ment keresztül. Magyarországon az individuálpszichológiai gyermek-pszichodrámát Kende Hanna honosította meg. Képzésein 1985-től több mint 300 pszichológus, pszichiáter, pszichopedagógus, és más gyerekekkel foglalkozó szakember vett részt, akik különböző intézményekben (Nevelési Tanácsadók, Gyermekjóléti Szolgálatok, kórházak, iskolák, óvodák, gyermekvédelmi intézmények, stb.) alkalmazzák a módszert.
A csoportos gyermek-pszichodráma segítséget nyújt olyan gyerekek számára, akik egyéni terápiába nehezen vonhatók, mert a kettős kapcsolatot terhesnek élik meg, vagy problémájuk ebben a relációban nem jelentkezik, illetve azoknak is, akiknél a dinamikus kifejezési eszközök a megnövekedett cselekvésszükséglet szimbolikus kiélését, levezetését teszik lehetővé (pl. túlmozgásos, hiperaktív, ill. halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek).
A terápia során a cselekvés szimbolikus kifejezést nyer (egy, az élettértől alapvetően különböző potenciális térben, "úgy tenni mintha" világban). Sohasem a konkrét tünetre fókuszál (az majd áttételesen és szimbolikusan jelenik meg a gyerek játékában), ezért jól feldolgozhatók a különböző magatartás-zavarok (hipermotilitás, agresszivitás, figyelemzavar, stb.), pszichoszomatikus zavarok (szervi ok nélküli betegségtünetek, enurézis, stb). Lehetővé válik a pszichoszociális problematikájú családokból érkező gyerekek "témáinak" (labilis családstruktúra, válás, bántalmazás, alkoholizmus, stb.) megjelenítése is.
Az önkéntes részvétel erős motivációt eredményez, az oldott hangulat kizár bármilyen stigmatizációt.
A csoportos gyermekpszichodráma "egészséges" gyermekek fejlesztésére is alkalmas. A mesék, történetek létrehozásával mindenki egy alkotó folyamat részesévé válik. Ebben a terápiás formában a gyerek és a felnőtt egyenrangú partnerek. A spontán játék felszabadítja a résztvevő gyermekek kreativitását, bővíti szerep-repertoárjukat, katartikus élményeket eredményez, én-erősítő, személyiségfejlesztő hatása van.
A csoportokat – optimális feltételek mellett – két felnőtt, egy nő és egy férfi vezeti. Szerepük, hogy a gyermekek rendelkezésére állnak, hogy a résztvevők önérték érzésének, én érzékelésének megváltoztatását lehetővé tegyék. Új típusú kapcsolatrendszer kiépítésére törekszenek, ahol a gyerek önmagát alkotó, eredeti, szeretetre méltó lényként ismerheti fel. A vezetők a játékokban két dimenzióban vesznek részt. Egyrészt ott vannak, ahol az egyes gyerek, alkalmazkodnak hozzá, igyekeznek megérteni, megérezni érzéseiket. Másrészt kívülállóként értelmezik, irányítják a folyamatokat, figyelnek a csoport egészének történéseire.
A foglalkozásokon minden alkalommal, minden résztvevő megérezheti, hogy most egy másik világba lép be, oda, ahol minden megtörténhet. A gyerekek varázslóvá válhatnak, olyan szerepet választhatnak, amilyent szeretnének, az történik velük, amit ők maguk kitalálnak, részvételük a többiek történetében szabadon választott. Egyetlen lényeges szabály, a „mintha” szabálya. Ez biztosítja, hogy az agresszivitás szimbolikusan fejeződjön csak ki, s a játék irrealitása meg is nyugtatja a gyereket, aki így sokkal autentikusabban mer megnyilvánulni, mint mindennapi valóságában. Az átváltozást a jelmezek segítik, a beöltözés aktivizálja a fantáziaműködést is. Nem is szólva arról, hogy a gyerekek rögtön érzékelik, hogy ahogy a teret ők alakítják, úgy a vezetőket is ők mozgatják, bármilyen szerepet ráoszthatnak, s bármit megtehetnek vele.
A módszer cselekmény- akció- katartikus, élményt élménnyel gyógyít. A gyermek-pszichodrámában nem magyarázunk, nem kommentálunk, nem vonunk le tanulságokat.
A foglalkozásokon a gyermekek egy mesés csodavilágban találják magukat. Az olykor játékos, olykor költői, de mindenképpen kreativitást serkentő csodavilágba merülés nem öncélú, hanem olyan eszköz lehet, amely hozzásegíti a gyermeket énképének módosításához, életérzésének, életstílusának átalakításához.
AJÁNLOM AZ OLDALT
