Integráltan nevelt enyhe vagy középfokban (20-60 dB) hallássérült tanulók fejlesztése logopédiai és szurdologopédiai módszerekkel
A látás mellett a hallás a fő eszközünk a környezeti információk begyűjtésében. Legtöbbünk számára egyben a kommunikáció fő csatornája és a zene hordozója is.
A hallás csökkenésének általános következményei:
- a valóság mozaikszerű, szaggatott információkból állhat össze, fontos összefüggések hiányozhatnak
- a távoli információk hiánya miatt a világ egysíkúbb, unalmasabb
- a szelektálás esetleges, a lényeges nem mindig válik el a lényegtelentől
- a személyiség merevebbé válhat, nehezebb a váltás egyik helyzetről a másikra
- a gyermek érzékenyebbé, bizonytalanabbá, zárkózottabbá válhat
- a magatartást jobban irányítják vizuális benyomások
- a kiejtésben elsősorban azok a hangok alakulnak hibásan, melyeket a gyermek nem jól hall meg; a gyenge visszajelzés miatt nem jól hallja magát, nem képes eredményesen kijavítani külső segítség nélkül.
- a beszéd gyakran válik monotonná, vagy kevésbé dallamos, nem hangsúlyos, vagy nehezebben követi a magyar nyelv ritmusát
- a hibás ejtés és a hallástartomány beszűkülése helyesírási hibákhoz vezethet (úgy írom, ahogy hallom)
- diszgrammatikus beszéd: elsősorban középsúlyos vagy súlyosabb hallássérülteknél
A hallássérülés típusai:
Mennyiségi:
20-40 dB: enyhe nagyothalló
40-60 dB: közepes fokú nagyothalló
60-90 dB: súlyos fokú nagyothalló
90-110 dB: átmeneti sáv
110dB fölött siket
Minőségi: a hallásgörbe lefutásának irányát, jellegét vesszük figyelembe, melynek terápiás konzekvenciái vannak.
Terápia
A terápiás foglalkozások célja, hogy megfelelő gyakorlatok révén mozgósítsuk a beszűkült hallástartományt, az akusztikus emlékképeket, fejlesszük az auditív észlelő-és differenciáló képességet, logopédiai és szurdologopédiai eszközökkel megakadályozzuk a nyelv, a beszéd visszafejlődését. A terápia elsődleges feladata, hogy a beszédet a környezettel való kapcsolat eszközévé tegyük, elősegítve a hallássérült tanulók valós társadalmi integrációját.